007 - Archie

            A lovag a sorozatos megrázkódtatásból felocsúdva kapkodva porolta le köpenyét. Először a malaccsorda áthaladása „döntötte le a lábáról”, ám ezt betudta mindennapos koca-kocogásnak. A varjú viszont legalább olyan távol állt a hétköznapi madaraktól, mint délvidéki matróz a józanságtól. És mi volt az a fura lötty, melyet ideszállított?

Apropó lötty! Hova gurult a fiola?

            Egy szemvillanás alatt körbejáratta a szemét az aljnövényzeten, és pár lépésnyire meg is látta annak halványan derengő fényét egy csokor jósmadár-fű tövében. Ám abban a pillanatban másvalamire is figyelmes lett: két lemaradt kandisznó csörtetett a csorda után az üvegcse irányába. A lovag talán még a gondolat megfoganása előtt cselekedett: fektében kihúzta a kardját övéből, nagyot lendített…

A fegyver pendülve fúródott a fiolától egy arasznyira a földbe, kitérésre késztetve a két megtermett vadat. Azok visítva vágtak át egy rekettyebokron, követve társaikat a folyóhoz.

            Feltápászkodott, s kezébe vette a fiolát. Sárgás fényénél jól kivehette az üveg falán az apró karcolatokat. Rúnajelek voltak.

A harcos tanításának hála több írást is ismert Colanion vidékéről. A rúnákat bogarászva megpróbálta kivenni jelentésüket.

• Ahol … a szív … ott az erő … Ez meg mit jelenthet?

A sebesült ekkor ismét hörögni kezdett, és vért köpött. A vajákos kunyhójának még nyoma se volt – a lovag nem habozhatott. Feltépte társa ingét a szíve felett, s kinyitotta az üveget. Finoman reácsepegtetett egy keveset a bőrére, majd várta a hatást.