004 - Archie

A lovag fejében többfelé cikázott a gondolat: siessen az ismeretlen nő után? Mit tud ez a fekete amazon a múltjáról, miért szólította meg őt, s miért fenyegette meg? Egyáltalán honnan ismerte fel harcos kilétét, hisz hajdani öltözetéből, fényes páncéljából csupán kopott váll-lapja maradt meg, s oldalán az egyszerű díszítésű Kereszt-kard.

Ugyanakkor ez a rejtély várhatott magára, míg az ide betévedő szerencsétlen azonnali ellátásra szorult.

            Megrázta magát, s az orra alatt ezt dörmögte:

• Nem habozom!

A lovag sok kiváló gyógyítót ismert a Seregben, ám ő maga nem értett az egyszerű kötözésen túl egyébhez. A sebesült vágásai pedig túlmutattak ezen, fel-felizzottak, talán nem is egyszerű penge okozta őket.

A hajósok egymást túlkiabálva tolongtak a sérült körül az ájulása okozta meglepődésből feleszmélve, s kétesebbnél kétesebb tanácsokat osztogattak. A lovag megragadta a legközelebbi felszolgálólány karját, s sürgetve kérdezte:

• Van a faluban ispotály vagy javasasszony?
• Orvos nincs, jó uram, de ha embernek vagy jószágnak baja van, az öreg Vajákosasszonyhoz visszük, ott él lejjebb a folyónál a fűzfaligetben.

            A kocsmai tömeg hőzöngésétől körülvéve ölbe kapta a sebesültet, és gyors léptekkel távozott. Ahol bőre az idegen finom szövésű, ám rongyos ruhájához ért, érdekes, furcsán rezgő érzés járta át. A sebek felvillózása azonban az ő karjára is csípően hatott.

            Amíg sietve törte az utat a bizonytalan ösvényen keresztül a liget felé, fejében egyre csak a fekete nő szavai visszhangoztak.