003 - Ogresta
E harcosról mindenkinek a kocsmában az jutott először eszébe, hogy ezzel a szerencsétlennel mi történhetett az elmúlt órákban. Bal nadrágszárán véres folt volt látható, emellett több kisebb sebből is szivárgott a vér. Csapzott ruházatán látszott, hogy egykor a legjobb mesterek készítették jóminőségű posztóból, melybe mágikus eszenciákat szőttek. Ám az idő kikezdte a ruha varrásait, amik meglehetősen ügyetlenül lettek visszavarrva. Fáradt tekintetében bárki kiolvashatta, hogy nagy lelki fájdalom érte nemrégiben.
A csapos töltött neki egy korsóval. A harcos szó nélkül leült, kortyolni kezdte az italt, és közben elmesélte történetét a hallgatóságának.
- Úgy másfél hónapja keresett fel otthonomban, a Sziklabükk erdőben régi barátom, egy elda törzsfőnök. Elmondta, hogy nagy zavar bontakozik ki az egyensúlyban északon. Azonnal indultunk tehát. Innen pár órányi járásra az erdőben egy fél századnyi katonát találtunk a zöld béka jelével a zászlóikon. Kétségtelenül kalózok voltak messzi délről, de hogy mit is kerestek ennyire bent a szárazföldön, azt tán soh... - Hangja, ekkor elcsuklott, sebei felizzottak, majd egy perc múlva, nagy erőfeszítések árán, de folytatta a történetet. - - Megálltunk megbeszélni, hogy mi is legyen a kalózokkal, megtámadjuk-e őket, vagy kövessük őket, hogy megtudjuk, hova is tartana... - Ekkor harcos sebei ismét felizzottak, köhécselt, rángatózott, majd végül földre esett és elnémult. Síri csend maradt a kocsmában, melyben hallható volt a fekvő halk szuszogása.