001 - Archie

Érdeklődve hallgatta a fogadóban zajló beszélgetést a csap melletti zugban ülő lovag. Hörpintett egyet az előtte levő gyömbérből, majd fájósan megdörzsölte bal kézfejét, melyet egy ujjak nélküli bőrkesztyű fedett.

• A rosseb rágja meg azokat a kóbor népeket, minek zaklatták fel az északiakat? Most mi isszuk meg a levét, két komámnak is felégették a termését Széleskürt mellett! – Piszok bajkeverő kalandorok! – zajlott a néhány hajósinas által uralt eszmecsere. A lovag kicsit összébb húzta a köpenyét, hogy mindenképp eltakarja kardja markolatát. Nem akart bajt.

            Ekkor a fogadós, aki a sörkitöltés közben azért bele-bele csöppentett némi mondanivalót is a nedű mellett a társalgásba, egy pecsétes borítékot vett elő:

• Nekem viszont sürgős üzennivalóm van arrafelé, így ha valaki északnak megy, és elvinné ezt a levelet, meghálálnám. A Káposzdi tanyára kellene eljutnia, négynapnyi járóföld, ott majd megadják a jussát a futárnak.

            A hajósok dünnyögni kezdtek, némelyikük elégedetlen volt a varjak repülésével, mely szerint most nem ildomos hosszú útra menni, a többieknek csupán másutt akadt dolguk. A lovag néhány percig nézett maga elé, majd felemelte a korsóját, s odament a kocsmároshoz:

• Adjon még egyet ebből, s bízza rám nyugodtan a levelét. Fizetséget nem várok, arra vezet az utam. Kivételesen viszont cserébe ne keverjen vizet a gyömbérhez, ahogy eddig.

A kocsmáros dünnyögött, de más jelentkező híján odaadta a levelet.

Ekkor a sarokból egy alak lépett a lovag mellé, és megszólította.