A sárkány-sziget

Leopold Fáncsi

Amint ígértem itt a mítoszom folytatása, ragadjátok kezetekbe, s olvassátok.

• Ti kik itt maradtatok velem!- szólt Zhuxan miután elküldte azt a pár embert az összetevőkért.         Itt maradtok és őrzitek a tábort és Médeát, míg vissza nem térek azzal a nyolc bátor emberrel, kiket magam mellé választok egy kalandra.

Ezzel a kapitány háromnapos rostálásba kezdett, amin minden katonát különböző feladat elé állított.

Első ember kit kiválasztott Kheron volt. Remek kardforgató volt bár ezt sokukról el lehetett mondani ám senki sem volt képes egyszerre három ellenféllel küzdeni. Ő képes volt rá, csupán fürgesége kellet hozzá, és ellenfelei egymást ütötték ki, míg csak egy maradt. Ekkor Argus közbe szólt:

• Állj, most velem fogsz párbajozni.

Ezzel kezdetét vette a harc. Az első rohamot Kheron intézte, amit Zhuxan a pajzsával blokkolt, és egyből csapott kardjával az ellenfélre, mire ő is felemelte pajzsát. Ekkor a kapitány a pajzsát, mint fegyvert használva kiverte Kheron kezéből a fegyvert. Viszont a katona nem hátrált meg, hanem kardjával a kapitány pallosára vágott. Mikor látta, hogy Zhuxan megint a pajzsával akar támadni, a megfelelő pillanatban hátraugrott. Zhuxan egy pillanatra elvesztette egyensúlyát, és ez elég volt Kheronnak, hogy újabb kardcsapással kiüsse ellenfele kezéből a fegyvert.

• Szépen harcolsz Kheron, kiérdemelsz minden dicséretet! Velem jössz.

A második és egyben harmadik személy egy testvérpár volt kik ugyanúgy néztek ki. Ertasz és Terran az íj kiemelkedő használatával verekedték be magukat. Minden íjásznak választani kellett egy célpontot. Ertasz a kétszáz láb távolságra lévő erdőt szemelte ki. Azon belül is egy éppen lehulló falevelet, melyet egy szellő választott el egy fától. Megfeszítette az íj húrját, és eltalálva a levél közepét odatűzte a fához. Terran mellélépett felajzott íjával és belelőtt az égbe. A nyílvessző úgy suhant át a tengerkék égbolton, mint egy éles kard az emberi bőrön. Ahogy lassult úgy közelített ahhoz a fához, melyet testvére is megcélzott. Átvágott lombján belefúródva a törzsbe, másik nyílvessző mellé egy a közepén átlyukasztott falevéllel.

• Remek, remek mutatvány volt!

A következő személy nem fegyveres volt, ő az eszével került a rendkívüli csapatba. Dafron egy felderítő volt. Zhuxan minden felderítőjét bevitte az erdőbe, egy-egy feladattal bízta meg őket majd miután teljesítették azt, vissza kellett térniük a táborba, s jelentkezni a kapitánynál. Dafron feladata volt, hogy keressen egy barlangot, melyben elrejtettek egy aranygyűrűt piros drágakővel a közepén, amelyet tíz darab smaragd vett körbe. A berekben, no meg körülötte hét barlang volt, s mind a hét barlangba volt gyűrű, az összes ugyanúgy nézett ki, de mindegyikben a smaragdok között volt egy vagy több hamis. Csakhogy ő fél nap alatt visszaért, és beszámolt még öt gyűrűről, s mind az ötről megmondta, hogy melyik barlangba volt, továbbá hány hamis smaragd volt benne.

S az utolsó kiket választott Saltor volt, a legjobb haditanácsosa és még három feltaláló-építésze, Orten, Hosmerus és Germin, majd útnak indultak egy hajóval, no meg a legénységével a Sárkány-szigetre.

2 hét telt el, míg megérkeztek a szigetre.

• Dafron ameddig mi kipakolunk, a hajóból te elmész, körbenézel a szigeten, és keresel egy sárkánybarlangot.
• Igenis kapitány!

Sok idő eltelt mire visszaért Dafron.

• Nos, sikerrel jártál?

• Igen uram!
• Remek akkor Saltort és engem elviszel a barlanghoz.

Néhány óra sétálás után megérkeztek a barlanghoz.

• Nos Saltor mit gondolsz?- kérdezte izgatottan Zhuxan.

A haditanácsos körbe kémlelet, majd megszólalt:

• Hmm… Meg is van a terv. Dafron bemegy a barlangba és kicsalogatja a sárkányt ide a tisztásra.  A másik oldalára rétnek kell építeni egy vagy két kőhajítót és egy tüzes nyilakat lövő ballisztát. A gépekkel a sárkányt beszorítjuk a hegy alá. Az orom tetejére pedig egy csapóajtót, melyet két erős kötéllel kell zárva tartani. Az ajtó mögé pedig annyi követ kell rakni, hogy betemessék a vadállatot. Amikor megfelelő helyen lesz a sárkány, a két íjász elvágja a tartóköteleket és a sziklák rázuhannak a szörnyre, s meghal. A gépeket az építészek és Kheron fogja felügyelni. Az egyik géppel pedig a sárkány szárnyait kell megcélozni, hogy ne tudjon repülni.
• Remek terv, briliáns!
• Már csak egy kérdés van! – szólt Saltor.
• MI volna az?
• Bent van a bestia?
• Dafron megnézted nem? –Kérdezte Zhuxan.
• Nem uram.
• Akkor menj és nézd meg. –jelentette ki a kapitány mintha semmi baj nem történhetne.

Lassú léptekkel elindult a barlang felé majd megtorpant a bejárat előtt.

• Lódulj!

S már el is tűnt a sötétségbe. Hirtelen lángok csaptak ki a barlangból és egy elhalkuló kiáltás hallatszott: „Segítség”

• Akkor Dafron nem fogja tudni kicsalni a sárkányt. - mondta a haditanácsos.
• Majd megteszi Kheron! – mondta Argus.

S visszaindultak a többiekért.

• Barátaim most már elmondom, hogy miért jöttünk erre a szigetre. Sárkányt fogunk ölni. De ne aggódjatok, senkinek sem fog baja esni, ugyanis Saltor veszélymentes tervet eszelt ki, és mint kiderítettük a Sárkány nem tud tüzet okádni.
• Hol van Dafron? – kérdezte Ertasz.
• Őt elküldtem, hogy nézzen körül van-e a szigeten máshol szörny.

Így elindultak és felkészültek a harcra.

• Minden kész van, Kheron fogd ezt a fáklyát, hogy láss a sötétbe!

Azzal ő bement a barlangba. Nemsokára két szempár tűnt fel a magasban majd forró gőz jött elő valahonnan. Ekkor a sárkány kinyitotta száját, amiből vörös lángcsóvák csaptak ki. Kheron hála fürgeségének fel tudta emelni pajzsát, de az egy pillanat alatt elolvadt, és megégette a karját. Úgy futott ki a barlangból, ahogy csak tudott a bestiával a nyakába. Amint kiértek a barlangból a gépek hajigálták a köveket és a nyílvesszőket. A sárkány egy pillanatra meghőkölt, ám farkával az egyik kőhajigáló gépet tönkre verte és megölte Hosmerust is. Orten egy jól irányított kővel eltalálta a sárkány fejét, aki bődülten közeledett a hegylábához. Ekkor Terran és Ertasz kilőtték a nyilakat, de az egyik nyílvessző csak félig vágta át a kötelet s így a sárkány utolsó leheletével Terrant küldte az álmok mezejére. Végül a kötél elszakadt s a sziklák maguk alá temették a szörnyet. Zhuxan odalépett a halomhoz, kiszedett pár követ, és kivágta a sárkány szívé,t majd azt mondta: „A hajóra, indulunk!”

Az úton végig a kabinjában volt mindenki, ki gyászolni, ki ápolni, ki gondolkodni.

Mikor megérkeztek Médeához Germin és Ertasz mentek be Zhuxannal a boszorkányhoz.

• Itt az utolsó összetevő.
• Nem hittem volna, hogy sikerrel jársz!
• Én mindig elérem, amit akarok, mikor lesz kész a főzet?
• Ne türelmetlenkedj mindjárt!

Eközben Ertasz és Germin megvető szemekkel néztek a kapitányra.

• Kész is van, de figyelmeztetlek, hogy miután megittad roppant gyenge leszel, tehát valakik támaszt kell, hogy adjanak.
• Ertasz, Germin Gyertek ide, fogjatok erősen!
• Uram mielőtt meginná, válaszolna egy kérdésemre? – szólt Ertasz.
• Mond fiam!
• Azt mondta, hogy senkinek nem fog baja esni akkor, hogy halhatott meg három ember?
• Úgy hogy mi valakik vagyunk és nem senkik, na fogj erősen! – azzal megitta a főzetet.

Zhuxan szédülni kezdett, látása elhomályosult, fejében hangokat hallott, és úgy zuhant alá a padlónak, mintha lerántották volna…

S mivel kezeim sajognak, majdnem úgy mint Argus feje, a második résznek itt vetek véget. Remélem, hogy olvasóimat ezel nem bántom meg, Ígérem amint kezeim újraéledtek befejezem a művet.

L.F.