A Máguskirály

Leopold Fáncsi

S mint ígértem Kedves olvasók elérkeztem eme mítosz záróepizódjához. Vajon tényleg sikerül békét teremtenie Zhuxan Argusnak? Mit fog kezdeni ezzel a hatalommal?

• Jaj, de fáj mindenem!
• Hát felébredtél végre!
• Hol vagyok?
• A boszorkány tanyáján, te aztán jól beüthetted a fejed, ha erre se emlékszel.
• Médea?- kérdezte Zhuxan.
• Ki más lenne.
• Hova lett Ertasz és Germin?
• Miután lerántottak a földre, kimentek az ajtón.
• Akkor hívd vissza őket!
• Ne tréfálkozz ez négy napja történt.
• Micsoda?
• Négy napos kómába voltál, és az alatt szinte mindenki elhagyott téged.

Zhuxan ezek hallatára őrületes haragra gerjedt.

• Megölöm, mindet megölöm!
• Nyugalom, már úgysincs rájuk szükséged, hiszen tied az erő.
• Igaz, és hogy hívom elő?
• A gondolataiddal uralod a csontokat, s oly formákat hozol, létre milyet csak akarsz.

A parancsnok kilépett az ajtón, és csak nézett maga elé. A föld megremegett, szabálytalanul kezdtek kiemelkedni különböző alakú és nagyságú csontok. Először falak formálódtak meg, majd jöttek a tornyok, s végül a belsővár is felépült. Zhuxan felépítette az első csontkastélyt. Miután befejezte a vár építését, újabb csonthalmok emelkedtek ki a földből, de ezek már jóval válogatottabbak voltak, emberi csontok voltak. Lassacskán ezekből a kupacokból mozgó csontvázak gyűltek Zhuxan köré. 

• Mától én vagyok a világ leghatalmasabb mágusa, és ezzel az erővel békét teremtek!

Argus miután rendezte csonthadseregét, elindult megtámadni az elnyomottak elnyomóját Feluf türannoszt. Az uralkodó mikor először halotta, hogy birodalma déli határán csontvázak garázdálkodnak, nem hittel el, s lefejeztette a hírnököt. Majd pár nappal később újabb futár jött, hogy Északról is csonthordák közelednek a főváros felé.

• És mit csinálnak ezek a pokolbéli szörnyek, embereket ölnek vagy városokat rombolnak?
• Masíroznak uram!
• Tehát nem támadnak meg semmit?
• Semmit és senkit uram!
• Nem jó, nagyon nem jó, azonnal a főváros köré kell hívni a katonákat.

Öt nap telt el mire Zhuxan elérte a birodalom központját. Addigra az egész országot elárasztotta a csonthadsereg, de nem bántottak senkit. A mágus először tárgyalás útján akarta meggyőzni Felufot, hogy adja meg magát és hagyja, hogy az emberek békében éljenek. Ezért ment be a fővárosba egy szál maga. A palota előtt várt rá kíséretével a zsarnok.

• Hogy merészelhet egy ember ilyen sötét mágiához nyúlni?

Zhuxan csak állt köpenye mögé rejtőzve.

• És, hogy van merszed engem a leghatalmasabb uralkodót fenyegetni, egyáltalán ki vagy te?
• Hát nem ismeri fel kegyelmes úr a legjobb vitézét?
• Argus?
• Igen, Zhuxan Argus vagyok, s ledobta köpenyét.
• Micsoda váratlan fordulat, a legügyesebb hadvezérem ellenem fordul.
• Még van választásod!
• Egy szót mondok: Tűz!

Ekkor nyílvesszők ezrei repültek a szélrózsa minden irányából Zhuxan felé, aki csak nevetett. Majd mikor elérkezettnek látta az időt maga köré emelt egy csontgömböt, ami felfogta nyilakat.

• Készülj a halálra!- s kiment Médeához a főváros elé.

A csontsereg megindult a város felé. A városfalon lévő íjászok nem sokáig bírták visszaszorítani az ellenséget, mert hiába találták el őket, újabb és újabb csontvázak emelkedetek ki a földből. Mikor elérkeztek a városfal tövébe, Zhuxan létrákat varázsolt, amin a sereg felmászott.

• Uram a város elesett adja fel magát! – hozta a hírt egy katona.
• Nem! - kiáltott Feluf.

S kilépett a palota ajtaján. A lépcsőn haladva háta mögül levette íját. A csontvázak megjelentek a távolba. Nem is kellett több Felufnak négy nyílvesszőt vett kezébe, s felajzotta fegyverét. Oly sebességgel repültek a nyílvesszők, hogy áthatoltak minden csontvázon, és meg se álltak a városfalig. De ez se állította meg az előretörést. Már a főtéren jártak, mikor Feluf kirántott két kardot, és pörögve közéjük vetődött. A harc soká elhúzódott ugyanis a csontvázak nem tudták megsebezni ám szakadatlan törtek elő.

• Argus miért játszadozol vele, mint egy kis egérrel? –érdeklődött Médea.
• Mert nem akarom megölni!
• Te is tudod, hogy nincs más út!
• Belátom, szegény feje elborult, befejezem az ostromot - és elindult a főtér felé.

Miután Zhuxan megérkezett, több csontváz nem idéződött és a maradék is élettelen csontkupaccá változott. A téren most csak Zhuxan és Feluf állt.

• Remélem, megbocsátasz mesterem!

S a földből hegyes csontdárdák emelkedtek ki, melyek esélyt se adva a védekezésre, átszúrták a zsarnok testét.

• Végre újra béke van a világba!

Ám pár évvel később újabb zsarnok tűnt fel a világban, de ő egyik elődjéhez sem volt fogható. Ő volt a Máguskirály Zhuxan Argus. Mindenki rettegett tőle kivéve egy személyt ki a trónja mellett foglalt helyet Médea a Boszorkánykirálynő.

Bizonyára joggal kérdezheti bármely olvasó, hogyha Zhuxan a zsarnokság ellen küzdött, hogy válhatott maga is zsarnokká. Erre két szó a válasz: félelem és düh.

Uralkodása első pár hónapjába Argus tökéletesen kézben tartotta a dolgokat, minden fegyver nélkül. Ám egy idő után az emberek félni kezdtek a hatalmától, és megkérdőjelezték, hogy valóban alkalmas-e uralkodónak. Még a tanácsosa is Saltor megrémült, s ezért kereste fel Ertaszékat is. Mindenki ki a Sárkány-szigeten volt, meg volt róla győződve, hogy Zhuxannak vesznie kell. Merényletet szerveztek ellene, de sajnos kudarcba fulladt, és Saltor börtönbe került.

Ezután a király ellen egyre több merénylet bontakozott ki melynek Ertasz volt a vezetője. Egy nap azonban a király megelégelte ezt, s királynőjéhez fordult segítségért.

• Médea készíts  nekem egy olyan elixírt mely sebezhetetlenné tesz!
• Sejtettem, hogy meg fogsz rá kérni, így már elkezdtem előkészíteni.
• Remek!

Egy nap múltán Médea behívta konyhájába a királyt.

• Íme, elkészült idd meg.
• Köszönök mindent, de ha nem haragszol először valaki mással kóstoltatnám meg.

S ekkor két csontváz karon hozta be Saltort. Zhuxan beleöntött egy keveset a volt tanácsadója szájába, aki ott helyben meghalt.

• Te is az árulók közé tartozol, börtönbe veled!

S egy csontketrecbe zárta. Kutakodni kezdett a főzetek között. S talált is egyet melyen a következő felirat díszelgett „Ertasz számára a sebezhetetlenség”.

• Azt nem ihatod meg! – ripakodott rá a boszorkány.
• Gondoltál volna erre akkor mielőtt közéjük áltál.

Zhuxan miután megitta ugyanaz az érzés fogta el, mint mikor Médea első főzetét itta. Csakhogy ez nem a sebezhetetlenség főzete volt, hanem a legerősebb méreg.

• Te becsaptál engem!
• Nem, te hazudtoltad meg magad, mikor zsarnokká váltál!

S így lett vége a Máguskirály legendájának.

Most már a kedves olvasó is láthatja, mennyire nem kifizetendő a túlzott hatalomvágy. Ezzel a mítosszal szeretnék távol tartani mindenkit, hogy az élet eme torz formáját válassza.

L.F.