Kóbor Kószák - bajkeverők vagy átutazók?

Oknyo Mózes tollából

    Naponta kapjuk a jelentést baljósabbnál baljósabb eseményekről a határvidékeken, a kietlen Északon vagy éppen a frissiben elszakadt Beangaföld tartománnyal szomszédos településekről. Forlon és környező falvai eddig csendes és békés tájnak számítottak, ám nyugalomra a helyi lakosságnak sincs sokáig oka.

    Tudósításom helyszíne egy forloni urasághoz tartozó, a fővárostól félnapnyi járóföldre levő apró földműves település. Ottjártamkor az egyszerű nádfedeles vályogházak, a lengedező búzatáblák és bégető-mekegő-bőgő nyájak azt a hamis látszatot keltették bennem, hogy ez egy idilli, a nagyvilág zajától messze elzárt kis közösség. De ahogy én se tettem, te se hagyd, Kedves Olvasó, hogy ez megtévesszen! Súlyos veszélyek előjelét sejtetik az elmúlt napok eseményei a néhány tucat család lakta településen. Az a poros út, melyen eddig csak a csorda komótos lábnyoma vagy néhány megrakott szekér kereke, esetleg a vágtató forloni futár lovának patkója verte fel a leülepedett sárgásszürke homokréteget, most idegen kószák lábnyomától terhes. Az elmúlt napokban egymás után két alkalommal (!) is gyanús idegenek rontották meg a vidéki levegő békés állottságát. Az első kóbor idegen az éj leple alatt, békésen szunyókáló gazdák kertjein át osont kantárszáron vezetett lóval, állig felfegyverkezve. Ki tudja, mi lett volna célja, ha a falu éber őrei, a juhász- és terelőkutyák meg nem zavarják sompolygásában. A nevezetes éjszakáról így számol be Tintás Bob, egy helybéli szemtanú:

- Há' éppen fordútam a másik ódalamra, mikor odakünn éktelen morogni meg csaholni kezdett a Csikasz. Mondom neki kushadjá, he! De az csak nem hagyta abba, há' fogtam a villámat (mer' az mindég az ajtófélfánál van, tecciktudni) oszt' kimentem a kertbe. Ottan mán láttam, hogy a Bertibá meg a Füles szomszéd is gyünnek, meg vagy tízen a falubó'. 

- Látott valaki idegent is a házból kilépve?

- Honne láttam vóna, hát ott vót nagy szürke lóval, meg ilyen kalandor köpennyel (tudja, amit rendes dógos ember nem hord magán, mer' csak a piszkot gyűti össze haszna meg semmi), oszt addigra mán vagy nyócan-tízen körülállták. Há'mondom ne maradjak ki, mentem én is, villámmal a markomba'.

Tintás leírása alapján az idegen fegyvert viselt, mégpedig kardot, sötét hajú volt és magas termetű. Amolyan harcos alkat, ahogy a kedves interjúalanyom fogalmazott. Ebből is látszik, nem egyszerű utazóval volt dolguk a falusiaknak azon a neves éjszakán. A szerencsés lebukását követően a nyakon csípett kóborlót megkötözték és a pajtába terelték, ahol a falu bírája ítélkezett felette. Tintás Bob szerint "furmányos beszédével" még a Bíró urat is megtévesztette a kalandor, mert az rövid tárgyalás után szabadon engedését rendelte el. Megkeresésünkre a Bíró elutasító választ adott, nyilatkozni nem kívánt. Gyanús, felettéb gyanús. Sejtésünk szerint komolyabb szálak fűzik az idegenhez az elöljáró urat - ki tudja, milyen közös tervet eszeltek ki a békés népek romba döntésére?

Ezt a szálat azonban idő hiányában nem tudtuk jobban kibontani, hiszen ugyanazon az éjjelen a falu másik végében egyéb események is megzavarták a nyugalmat. Ezúttal nem is egy, hanem rögtön két kóborló társ törte meg a békét a vidéki éjben. Nyilatkozónk egy ifjú hölgy, Kenderszál Patti, aki legelőször észrevette az érkező veszedelmet.

- Úgy történt - hebegte láthatóan sokkos állapotban a fiatal nő - hogy nem tudtam elaludni. Az ablakban ücsörögtem a konyhában, a függöny takarásában. Reménykedtem, hátha... hátha jön a Gonzi a szomszéd utcából, és kaviccsal megzörgeti az ablakot, ahogy megbeszéltük. No hát ezért voltam fenn, nincs ezen mit magyarázni. De a Gonzi nem jött. Helyette valami érdekes fényesség lebegett el a kapu előtt, gondoltam is magamban: ekkora szemntjánosbogarat én még nem láttam! Vagy a Gonzi kedveskedik nekem ilyen fényes ajándékkal? Amint azonban megláttam hogy ketten is osonnak a fényt követve, felkeltettem édesapám meg a bátyám, uccu nézzék már meg ők is.

Természetesen a család férfitagjai nagy bátorságról tanúbizonyságot téve szomszádokkal összegyűlve nekimentek a két rosszarcú kószának. Patti szerencsére a ház védelmében maradt, így innentől a férfiak beszámolóira vagyunk hagyatva. 

Az összesereglett falusiak a fáklyák világánál hamarost ráismertek az egyik bajkeverőre: Raul volt az, hírhedt kalóz ezen a vidéken, nem éppen a legkedvesebb tettek fűződnek a nevéhez. Többen ennek a ténynek a tudatában biztonsági állásba helyezkedtek távolabb a bajtól, mégpedig okkal. Nem is Raul volt az igazán megdöbbentő látvány, hanem társa, egy harcos boszorkány, sötét hosszú hajjal, kezében fénygömböt terelgetve. Az a maroknyi falusi, aki szembeszállt vele házát, jószágát, családját védelmezve, bűvös mágiák ellenállásába botlott. Így meséli az egyik:

- Villámlott, de eső nélkül, mint a bolondok verseiben. Csapkodott a lábunk között az ördögi fény, csuda szerencse, hogy el nem talált senkit se. Azóta mindnyájunk fél, ha vihar közeleg, a nejem meg még álmodott is ezekkel a fényes csóvákkal, bár maga nem láthatta őket személyesen, hisz átaludta az egészet. Mégis, vajákos asszony, ért a füvekhez, ezeket a mágiákat is jobban átérzi, mint más.

A beszámoló alapján személyi sérülés tehát nem történt, annál mélyebb nyomot hagyott a támadás a falu emlékezetében.

Ezek az események minden  bizonnyal nem a véletlen művei. Egy hírhedt haramia sötét mágusnővel szövetkezve, egy fegyveres lopakodó harcos aki kapcsolatban áll a falu vezetőjével - nem sok jót sejtetnek. Nyomozásom még nem ért a végére, legközelebbi híradásom remény szerint már több szál felderítésével is tájékoztatni tudja a nagyérdeműt. Addig is arra kérek minden tisztelt olvasót, hogy legyenek éberek! A legbékésebb falut is megrázhatják hasonló események. Ebben az esetben szerkesztőségünk címére (Forlon, Pergamen utca 1.) galambröptét vagy futárpostát küldjenek a hírrel, s mi fényt derítünk az igazságra.

Ne feledjék, tény nem marad rejtve!

O.M.