Álmodtam

A PÁLYÁZAT VÉGET ÉRT, EZÚTON IS KÖSZÖNÖM MINDEN RÉSZTVEVŐNEK A BEÉRKEZETT MŰVEKET! AZ ALÁBBI KIÍRÁS CSUPÁN ARCHÍVUM JELLEGGEL MARAD ITT FENN.

A két versenyző mű közt nem rangsorolnék. Ehelyett álljon itt a saját benyomásom és értékelésem az írásokról/rajzokról:

1. Jocc

Hiro álma valóban álomszerű, Szinte példaszerűen felsorolja az összes klasszikus elemet, amit az ember átél álmában. Ilyen többek közt:

- zuhanás

- sötétség

- félelem

- nem várt helyre vezető ajtó

- nem válaszoló környezet

- kiáltok, de nem hallanak

- erőlködök, de nem látok/hallok

- "nyelvem hegyén van" érzés

- rég látott emberek

- lezuhanok, de nem fáj

- saját magam kívülről szemlélése

És még sok egyéb. Freud szépen tudná elemezni ezt az álmot! Jocc írásának pontosan ez az erőssége, bár történetiségében szaggatott, éppen ezért és a rengeteg álom-elem miatt az ember szinte tényleg érzi maga körül azt a furcsa tudattalan állapotot. Erre a mondatonkénti tördelés is rásegít, ez remek választás volt.

A történet nyomasztó volta miatt az ember szinte örül a végének, a "felébredésnek", ami egyrészről az írót dicséri, másrészt nem olyan jó dolog, ha egy mese végét várja az olvasó akármilyen okból. Továbbá kerestem a csonkig égett gyertyát, de nem találtam :D

2. Ogresta

Og története inkább hasonlít egy klasszikus meséhez. Gyakorlatilag ez az a pont, ahol kevésbé éreztem a kiírás hatását, hiszen a történet során megtudjuk a főszereplő érzéseit, bemutatásra kerülnek a mellékszereplők, eltelik majdnem egy nap, fokozatosan bevonódunk az új környezetbe, a veszélyes erdőbe - az álmok ritkán ilyen szépen konstruáltak. Azonban pont a gördülékenység miatt feledtem el szinte az első bekezdéstől a kiírást, és élveztem a mesét magát. Remek a vívódó, nyűgös írnok, mint főszereplő - klasszikus meseelem a környezetidegen hős választása. Hatalmas kalandokat ígér az elfogócsapat, egész kis kampányt kerít az ember képzeletben egy ilyen kalandozóparty köré olvasás közben, pláne az esetlen írnok társaságával megfűszerezve. Külön tetszett a halas rész, az ötszemű hal értelmetlen hurcolása, talán amolyan játékos megleckéztetés gyanánt. És mikor már éppen teljesen beszívott a mese, a barlang mélyében szinte magam is éreztem a felvert denevérek ricsaját - abban a pillanatban fájdalmasan (és fájdalmasan gyorsan) vége a történetnek. Jó jel vagy sem, de én ezt még olvastam volna pár oldal erejéig!

Szumma

Összefoglalásképp tehát a két történettől kapunk egy álomszerű látomást, amit inkább átérzünk mint elolvasunk, és egy jó ritmusú mesét, aminek csak a rövid (kötelező) csattanója emlékeztet arra, hogy álmodtunk. Az egyik író az álomra erőltette rá a mesét, a másik a meséből csűrt ki erőszakkal egy álmot. Ékes példája ez az azonos feladat különböző megközelítésének.

Gratulálok az íróknak!

Archie

Álmainkban mások vagyunk, vagy álmainkban vagyunk önmagunk? S álmodunk-e ébren? Illúziókat mindenképpen alkotunk - egész Colanion erre épül. De vajon álmodnak-e az illúzióink, s az ilyen többrétegű eltávolodás a valóságtól milyen képeket és érzeteket szül?

Ezen kérdések kapcsán hirdetem meg az "Álmodtam" című irkafirka-pályázatot. Irka, mert írni is kell, és firka, mert rajzolni is. Úgy vélem, az álom összetettebb dolog annál, mintsem egyetlen eszközzel megvalósítható legyen. A kettő is kevés, de egy lépéssel mégis több.

~~~

I. szakasz

A pályázat Colanion világához kötődik. A feladat írásbeli része egy 2-6 Cola résznyi, vagyis (szóközökkel) 3000-9000 karakternyi történet írása. Rövid, mint egy álom, tömörnek is kell lennie. A történet pedig az egyik (tetszőlegesen választott, fő-vagy mellék, saját- vagy más által alkotott) Colanion szereplő álmának leírása. Mint ilyen, gyakorlatilag bármi történhet benne, ahogy egy álomban is, és a fő történetszálhoz sem kötelező kapcsolódni, persze megengedett (és hogy valóban Colanionban érezzük magunkat, néhány elem átvétele vagy utalások javasoltak is). Korlátok:

1. Az említett 3000-9000 karakter (szóközökkel).

2. Egyes szám első személyű nyelvezet a beleélés végett.

3. Szerepeljen benne egy csonkig égett gyertya.

4. Ezzel a mondattal záródjon: "Ekkor ____ (a karakter neve) felriadt, és ahogy a szeme hozzászokott az éjjeli sötéthez, úgy az elméje is felfogta, hogy mindez álom volt csupán."

(igen, itt E/3 nyelvezetű a mondat, éppen ezért fog éles kontrasztban állni a szöveg többi részével).

II. szakasz

A feladat másik része, hogy az alábbi képet bármilyen eszközzel egészítsétek ki úgy, hogy az hangulatilag, formailag, bárhogy az I. szakaszban megírt álmot jelenítse meg. Mivel álmokról van szó, ne féljetek elrugaszkodni a hagyományos formáktól! Színekkel is bátran operáljatok.

A pályázatra tetszőleges számú művet lehet küldeni, de 1 szöveg + 1 kép alkot együtt egy pályaművet. Mivel egy hétig nem leszek itthon, úgy gondoltam, a pályázat lezárása 10 nap múlva, július 22-én hétfőn lenne. Előtte nap, vagyis július 21-én vasárnapig kérek mindenkit, hogy jelezze vagy személyesen nekem, vagy a honlapon, ha részt vett a játékban (vagyis vasárnap estére van kész írás+rajz) és azt is, hány pályaművet küld majd. A résztvevők száma és a pályamunkáik száma alapján döntöm el, hogy van-e szükség anonimitásra, és hogy milyen módon juttathatjátok el hozzám a műveket.

Amit a játékért cserébe ajánlani tudok:

- szerződés a Forloni Hírmondó magazinnal a megjelenésre

- szép színes kitüntetés a Dicsőség Csarnokában

- saját (játékon kívüli) pályamunkám felkínálása csere-olvasásra

- kontár és szubjektív értékelésem az írásról, amennyiben a szerző kéri

- a kiemelkedő művek kiemelése a weboldalon

- pár rímes-míves dicsérő sor Shundi, a Sumák Semmirekellő vándorköltő tolmácsolásában

- ha valaki ad meg postai elérhetőséget, bővül a meglepetések tárháza néhány aprósággal

Remélem, minél több szereplő álmába nyerhetek bepillantást.

Ne feledjétek, amíg álmodunk, addig minden olyan, mintha valóság lenne. Csak akkor vesszük észre, hogy valami furcsa volt, amikor felébredünk.

Archie

2013.07.12.